A Vígszínház március 8-án mutatta be Hanoch Levin Átutazók című darabját Eszenyi Enikő rendezésében. Az 1999-ben elhunyt izraeli szerző már nem ismeretlen a magyar közönség számára: 2005-ben a Merlin Színház mutatta be A bennünk elő csodálatos nő című vígjátékát, 2009-ben pedig a Vígszínház tűzte műsorára az azóta is nagy sikerrel futó Az élet mint olyant.
Az Átutazók először parádés szereposztásával fogott meg: a vendégművész Törőcsik Mari, Kern András, Halász Judit, Lukács Sándor, Igó Éva és Harkányi Endre puszta jelenléte a színpadon önmagában is egyedülálló színházi élményt nyújt. Emellett szerepet kaptak a Víg ifjú titánai is, közülük leginkább Lengyel Tamás alakítása emelkedik ki.
"Komédia nyolc temetésben, egy felvonásban" - hírdeti a színház, és azok, akik velem együtt az igényes tragikomédia kedvelői, garantáltan nem fognak csalódni. Eszenyi Enikő újszerű és merész, nagyon okos rendezésében tökéletesen teremti meg a tragikomikus atmoszférát. Nagyszerű dramaturgiai megoldások színesítik az előadást (ezek Kovács Krisztinát dícsérik), sző szerint, ugyanis a szereplők egymáshoz fűződő kapcsolatait öltözékük színe fejezi ki.
Az elvándorlás, a szülő-gyermek kapcsolat, a halál problémájával foglalkozik ez a nagyszerű és meglepő vígjáték, melynek nincs abszolút főszereplője. Hacsak az Elhanant remekül alakító Fesztbaum Bélát nem tekintjük annak: egyrészt tán ő volt a legtöbbet színen, másrészt pedig a történések benne csapódnak le a leghétköznapibb és emberibb módon.
Az Átutazók a ki nem mondott szavak komédiája, bölcs, életszeretetről árulkodó előadás, döbbenetes hatással és nagyszerű rendezéssel.
